Scaia: a Valpolicella, ami nem veszi túl komolyan magát
A Valpolicelláról legtöbbünknek az Amarone jut eszébe: mély, ünnepélyes, komoly bor. A Castagnedi fivérek — a Tenuta Sant'Antonio négy testvére — viszont azt is megmutatták, hogy ugyanez a vidék tud könnyed is lenni.
A Scaia sorozat erről szól: friss Corvina, virágos Bianca, könnyed Rosato — poharazós árban, modern címkével, mindennapi alkalmakra. Az a bor, amit az étterem nyugodtan kimér poharanként, mert fordul; és amit a vendég megjegyez, mert jobb, mint amit az árától várna.
A skála másik végén pedig ott az Amarone és a Ripasso — ugyanattól a családtól, ugyanabból a filozófiából. Egy itallapon a Scaia a hétköznap, az Amarone az ünnep. Mi mindkettőt hozzuk.